Den som äger språket har makten

S

?

▲ Geoffrey Hinton a 2024-es Nobel-díjátadó ünnepség sajtótájékoztatóján. Fotó: Jennifer 8. Lee/Wikimedia Commons

A nyelv határozza meg, hogyan értelmezzük a világot. Az AI robbanásszerű fejlődése következtében egy maroknyi tech-cég dominanciája válik uralkodóvá a nyelvi és kulturális infrastruktúránban. Olvasd el Emőke Andersson Lipcsey esszé sorozatának harmadik részét a mesterséges intelligenciáról.

”Függetlenül attól, hogy az AI zsákutca lesz vagy sem, a mesterséges intelligencia máris egy szűk elit kezében van, “monopóliummá”, és ezáltal a hatalomgyakorlás eszközévé vált. Mindez úgy ment végbe, hogy ennek az elitnek nincs semmiféle széleskörű konszenzuson alapuló társadalmi legitimitása, hogy saját haszna, és jövőképe alapján rajzolja meg egy világot gyökeresen átalakítani képes technológiai szingularitás arculatát.”

A fenti sorok a mesterséges intelligenciát körbejáró esszé sorozatom második darabjának záróakkordjai. Az AI mára a hatalomgyakorlás új eszközévé vált akkor is, ha még korántsem beszélhetünk sem általános mesterséges intelligenciáról (AGI), sem mesterséges szuperintelligenciáról (ASI). Az alábbi esszé a ”hogyan?” és ”miért?” kérdésekre keresi a választ. Hogyan és miért vált az AI a hatalomgyakorlás eszközévé, ennek következtében pedig már most egzisztenciális veszélyforrássá?

Geoffrey Hinton, akit gyakran a mesterséges intelligencia atyjaként emlegetnek, 2024-ben fizikai Nobel-díjat kapott ”azokért az alapvető felfedezésekért és találmányokért, amelyek lehetővé teszik a gépi tanulást mesterséges neurális hálózatokkal”¹. Hinton a díjat egy rövid, de annál drámaibb beszédben köszönte meg az ünnepélyes ceremónián. Utána a néma csend következett, mielőtt felcsattant a szokásos taps. Az egybegyűltek ugyanis elbizonytalanodtak, mert mindaz, ami elhangzott, nem adott okot az örömre. Ráadásul Hinton, aki ijesztő jövőképet vázolt fel, mielőtt az emelvényről lement, beszédét ezekkel a szavakkal zárta: ”Mindez már nem science fiction”².

Hinton 2023-ban felmondott a Google-nél, hogy nyíltan bírálhassa azt a technológiát, amelyet ő maga hozott létre. A Nobel-díjas tudós beszédében az AI rövidtávú és hosszútávú kockázatait vázolta fel.

Hinton felosztásából kiindulva lássuk először az úgynevezett rövidtávú kockázatokat. A fizikus arra figyelmeztet, hogy a mesterséges intelligencia már ma is a kiberbűnözők és az autoriter kormányok eszköze; kiterjedt megfigyelésre, valamint manipulatív, valótlan és visszataszító tartalmak terjesztésére is használják.

Arra is figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia hamarosan képes lesz rettenetes új vírusok és halálos fegyverek létrehozására, valamint arra, hogy emberi felügyelet nélkül maga döntsön arról, kit kell megölni vagy megnyomorítani.

A veszély ma már valós. Vegyünk néhány példát. Egy kutatócsoport mesterséges intelligenciát tesztelt, és hat óra alatt 40 000 potenciális vegyi fegyvert sikerült kifejlesztenie.⁴ hat óra alatt 40 000 potenciális vegyi fegyvert sikerült kifejlesztenie. (5) Egy másik kutatócsoport a ChatGPT-4-t használta, és már egy órával később négy javaslatot kapott lehetséges pandémiás kórokozókra, részletes leírásokkal arról, hogyan lehetne azokat létrehozni, valamint azoknak a vállalatoknak felsorolásával, amelyek DNS-szintézissel foglalkoznak, és amelyek feltehetően nem ellenőrzik a megrendeléseket.⁵

Bár Hinton beszédében nem említi, de az úgynevezett AI-ügynökökről egyre gyakrabban esik szó. Egy AI-ügynök abban különbözik a hagyományos AI-modelltől, hogy autonóm módon képes döntéseket hozni és azokat meg is valósítani. Ma már eljutottunk arra a pontra, hogy a katonai AI felett az emberi áttekintés fokozatosan csökken, és egyfajta AI-alapú gondolkodás kezd beszivárogni az emberi stratégiai döntéshozatalba.⁶ Ez kritikus helyzetben akár azt is jelentheti, hogy egy katonai vezető időhiány miatt már nem mérlegel, hanem az AI-ügynök által javasolt megoldást hajtja végre.

Mindeddig még csak néhány rövidtávú kockázatról szóltunk, de lássuk mit tekint Hinton hosszabb veszélynek. Beszédében ezt mondja: ”Létezik egy hosszabb távú, egzisztenciális fenyegetés is, amely akkor merül fel, amikor nálunk intelligensebb digitális lényeket hozunk létre. Fogalmunk sincs, képesek leszünk-e megőrizni felettük az irányítást. Ugyanakkor ma már vannak bizonyítékaink arra, hogy ha ezeket rövid távú profitszempontok által vezérelt vállalatok hozzák létre, akkor a biztonságunk nem lesz elsődleges prioritás.”⁷

Hinton valójában két dolgot említ. Az egyik, hogy nem tudjuk, meg tudjuk-e őrizni az irányítást az általunk létrehozott, de tőlünk intelligensebb digitális lények felett. Ezen a téren egyelőre csak találgatásokba bocsátkozhatunk, de a kérdés nem elválaszthatatlan a másik hosszabb távú kockázattól vagyis attól, hogy mivel a mesterséges intelligenciát profitszempontok alapján működő vállalatok fejlesztik, az ember biztonsága nem élvez prioritást.

Ebből következik, hogy a Hinton által említett hosszabb távú fenyegetést az AI fejlesztők és a tech-óriások rövid távra tekintő profitszempontjai, és a korábban említett rövidtávú veszélyforrások együttesen hozzák létre. Egy ”egyenletben” ezt így foglalhatjuk össze:

RÖVIDTÁVÚ KOCKÁZATOK + RÖVIDTÁVÚ NYERESÉG = HOSSZÚTÁVÚ VESZÉLY

Hinton a Nobel-ceremónián arra is felhívta a figyelmet, hogy ”A rövidtávú kockázatok ellen a kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek halaszthatatlan intézkedéseket kell tenniük.”⁸

Ehelyett mit látunk? Egyfelől azt, hogy a kormányok és nemzetközi szervezetek nem képesek követni azokat az új fejleményeket, amelyek az AI fejlesztése és felhasználása terén történnek, és nem képesek, vagy sokszor már nem is akarnak gátat szabni a rövidtávú profitra törekvő tech-cégek előre nyomulásának. Másfelől azt tapasztaljuk, hogy a tech-cégek mindent megtesznek azért, hogy az AI fejlesztése és felhasználásának módja csakis az érdekeiknek megfelelő játékszabályok szerint történjen, és hogy a kormányokat és nemzetközi szervezeteket megkerüljék vagy különböző módokon befolyásuk, illetve ellenőrzésük alá helyezzék. Jelenleg tehát az AI fejlesztésével és felhasználásával foglalkozó óriások szinte szabadon garázdálkodhatnak.

Ideje megismerkednünk az AI hatalmi struktúra néhány kulcsszereplőjével. NVIDIA, OpenAI, Anthropic, Google, Deep Mind, Microsoft, AWS (Amazon Web Services), Palantir. Ezek a nevek szinte mindenki számára ismerősek, de helyük az úgy nevezett AI-értékláncban már kevésbé ismert. A szövevényes AI értéklánc gyakorlatilag csak a ”beavatottak” számára áttekinthető. Pillantsunk mégis a színfalak mögé, hogy némi fogalmunk legyen erről a számunkra ismeretlen birodalomról.

Először is mit jelent az, hogy AI-értéklánc? Az AI-értéklánc azt jelenti, hogy egy mesterségesintelligencia-szolgáltatás mögött több egymásra épülő technikai és gazdasági réteg áll.⁹

Amikor például a ChatGPT-nek felteszünk egy kérdést, általában nem is gondolunk rá, hogy a ChatGPT csak egy szolgáltatás, amely mögött egy AI-modell működik. Ezt a modellt a ChatGPT esetében az OpenAI fejlesztette ki. Ahhoz azonban, hogy ez a modell működni tudjon, különleges chipekre van szükség, amelyek nagyon gyors számításokat végeznek. Ezek tulajdonképpen az AI-rendszerek motorjai. A ChatGPT esetében az ilyen chipek piacán egy szinte megkerülhetetlen cég, az NVIDIA a beszállító. Ezek a chipek szerverekbe, nagy adatközpontokba kerülnek, ahol rendelkezésre áll az AI-modell működéséhez szükséges technikai háttér, vagyis az áramellátás, a hűtés, az adattárolás, a gyors hálózati kapcsolat és a folyamatos üzemeltetés. Ezt az infrastruktúrát gyakran az úgy nevezett felhőszolgáltatók biztosítják. A ChatGPT esetében ez a Microsoft Azure, ami a Microsoft cég felhőszolgáltatása.

A továbbiakban az AI értéklánc technikai rétegével nem foglalkozunk. Témánk szempontjából most a gazdasági réteg vizsgálata annál fontosabb.

A ChatGPT-t például az OpenAI fejleszti, a Microsoft pedig részben finanszírozza, de a felhőszolgáltatást is a Microsoft biztosítja. A Microsoft a saját termékeiben is támaszkodik az OpenAI-technológiára, miközben az OpenAI számára a Microsoft fontos vevő, partner és az infrastruktúrát biztosítja. Tehát kapcsolatuk egyszerre befektetői, beszállítói, technológiai és kereskedelmi kapcsolat.¹⁰

Az NVIDIA-Microsoft-OpenAI értékláncon kívül még legfeljebb négyről beszélhetünk, amely ehhez hasonló léptékben és elven működik, ám versenytársai egymásnak illetve a Microsoft alapú konstellációnak.¹¹ Szembetűnő, hogy ezekben a rivális láncokban az a maroknyi tech-cég érdekelt, amelyeket korábban felsoroltunk. A kör bezárul; az óriások közé szinte lehetetlen beférkőzni.

Lássunk néhány konkrét példát, hogy az utóbbi években a fent említett cégek mennyit kerestek az AI-iparágban:

A Reuters szerint az OpenAI árbevétele 2024-ben kb. 6 milliárd dollár volt, 2025 júniusában már 10 milliárd dollár, 2026 januárjában pedig a cég közlése szerint 20 milliárd dollár fölé emelkedett.¹²

A legszembetűnőbb növekedést az AI iparágban az NVIDIA érte el, ami érthető, hiszen a chipgyártás terén szinte egyeduralkodók a piacon. A Reuters és az NVIDIA közlései szerint 2023-ban kb. 27 milliárd dollár, 2024-ben kb. 61 milliárd dollár, 2025-ben pedig már 215,9 milliárd dollár volt a bevétel. Ez drámai növekedés és az a tény, hogy jelenleg az NVIDIA a világ legértékesebb cége, jól mutatja, milyen üzleti értéke lett az AI-chip keresletnek.¹³

A verseny másik célja, a stratégiai kontroll azért fontos, mert nemcsak az számít, hogy ma ki keres pénzt, hanem az is, hogy kinek a kezében vannak a jövőbeli függőségek; kihez kötődnek a vállalatok, a fejlesztők, a platformok, az adatok és az állami befolyás. A stratégiai kontroll már nemcsak a profitszerzésről szól, hanem infrastruktúra-fölényt, szabványképző erőt, és politikai-gazdasági, illetve geopolitikai befolyást jelent, vagyis röviden; hatalmat.

Az AI értéklánc tehát nem csak technológiai rendszer, hanem egy összekapcsolt ipari és hatalmi struktúra. a ChatGPT szóhasználatával élve a ”befektető-tipusú technológiai elit” az, amelyik irányt ad, tőkét mozgat, kapcsolatokat épít és meghatározza, mire használják a technológiát. Ha ennek az elitnek a legfelsőbb, név szerint is globálisan ismert döntéshozóit említjük és ezt a kört a fontosabb másodvonalbeli társalapítókkal és igazgatósági szintű döntéshozókkal is kiegészítjük, összesen 15–25 főről beszélhetünk. Ők azok, akik az AI technológia fejlesztői, irányítói és legfőbb haszonélvezői.

Lássuk a név szerinti szűkebb listát: Sam Altman, Bret Taylor, Dario Amodei, Daniela Amodei, Elon Musk, Ilya Sutskever, Demis Hassabis, Sundar Pichai, Mark Zuckerberg, Yann LeCun, Satya Nadella, Mustafa Suleyman, Jensen Huang, Alex Karp.¹⁴

Sam Altman vezetése alatt az OpenAI olyan szervezeti és üzleti struktúrát alakított ki, amely egy élvonalbeli AI-rendszert laboratóriumi eredményből globális termékké emelt (ChatGPT).

Altman a mesterséges intelligenciát nem pusztán technológiai áttörésként kezelte, hanem tömegesen hozzáférhető platformként. Altman ezen kívül felismerte, hogy az AI gyors terjedése komoly biztonsági, munkaerőpiaci és geopolitikai kérdéseket vet fel, ezért tudatosan szerepet vállal nemzetközi fórumokon, ahol az AI szabályozásáról folyik a vita. Ez kettős stratégia. Egyrészt az OpenAI-t igyekszik felelős szereplőként pozicionálni, másrészt lehetőséget ad arra, hogy a szabályozási keretek ne váljanak kedvezőtlenné a csúcskategóriás modellek fejlesztői számára. Tegyük hozzá, modelljüket az USA katonai célokra is használja.¹⁵

Dario Amodei az Anthropic vezérigazgatója, a Claude AI-modell egyik technikai fejlesztője, egyben a cég vezérigazgatója (CEO). Amodei azt képviseli, hogy az AI ne csak okosabb, hanem kiszámíthatóbb és biztonságosabb is legyen. Amodei pozíciója ugyanakkor szintén kettős. Egyrészt a biztonság hangsúlyozásával legitimációt épít a cég számára, másrészt a magas technikai és megfelelési küszöb révén az AI iparág strukturálisan néhány nagy szereplő kezében marad. Mindemellett Amodei személyesen is támogatja az Amazonnal való integrációt, melyben az Amazon jelentős tőkét fektet a Claude modellbe és a felhőszolgáltatást is adja.¹⁶

Alex Karp cége, a Palantir Technologies nem épül szigorúan egyik AI értékláncba sem de olyan AI- és adatrendszereket épít, amelyek az amerikai államnak, különösen a hadseregnek, hírszerzésnek és más kormányzati szerveknek segítenek abban, hogy a szétszórt adatokat gyorsabban használható döntéssé és végrehajtható műveletté alakítsák.

Peter Thiel szintén a Palantir egyik befolyásos alakja. Amerikai vállalkozó, kockázati tőkés és politikai aktivista, aki szerint a politika túl sokszor korlátozza a szabadságot, és a technológia részben ennek ellensúlyozására szolgálhat. Úgy gondolja, hogy a technológia (hangsúlyosan az AI), geopolitikai és civilizációs tényező, és hogy hogy a tartós értékteremtéshez nem pusztán versenyezni kell, hanem egyedi pozíciót, akár kvázi-monopol jellegű előnyt kell kiépíteni.¹⁷

Érdekes, hogy míg a technikai hátterű Altman és Amodei igaz, hogy elsősorban a cég növekedését tartják szem előtt, azért az AI rendszerek biztonságosságával és a szélsőséges kockázatok megelőzésével összefüggő kérdésekkel is foglalkoznak.

Az üzleti világból érkező Karp és Thiel minderről egészen másként gondolkodik. Stratégiájukban már nem csupán a cég bevételének növekedése és terjeszkedése a cél, hanem a mindenek felett álló fölény. A biztonság fogalma számukra ”felelősséget” jelent azért, hogy a Nyugat technológiai hegemóniája fennmaradjon.¹⁸ OA ”Nyugat” a gyakorlatban pedig nem más mint az USA, mivel az évonalbeli AI vállalatok körülbelül 70 százaléka amerikai.¹⁹

Mindebből az következik, hogy az AI értéklánc különböző szereplői nemcsak magukévá tették az ”Amerika mindenekelőtt” irányelvet, hanem az AI monopólium birtokában az irányt ők maguk kívánják meghatározni. A fent említett cégek illetve azok vezetői és befektetői tehát olyan hatalomhoz jutottak, amely a geopolitika porondján is megkerülhetetlenné teszi őket.

Az AI azért vált geopolitikai tényezővé, mert már nem csupán gazdasági vagy tudományos eszköz, hanem stratégiai, hatalmi erőforrás.

Aki vezető pozíciót szerez benne, az előnyt nyerhet a gazdasági versenyben, a katonai képességekben, a hírszerzésben, a kiber-biztonságban és a diplomáciában is. Aki hozzáfér a fejlett AI-hoz, a chipekhez, az adatokhoz, a számítási kapacitáshoz és a szakértelemhez, az stratégiai előnybe kerül.

A világ legfejlettebb AI-kapacitása pedig jelenleg szinte teljesen USA központú. Konkrét szereplőkre és számokra lebontva az USA dominanciája így fest:

På den globala marknaden för accelerator-chip uppgår NVIDIAs marknadsandel till cirka 70–75 procent, men företagets verksamhet är inte begränsad enbart till chiptillverkning. ²⁰

De tre amerikanska jättarna inom utveckling av frontmodeller (OpenAI, Anthropic och Google) står tillsammans för 88 procent av marknaden.²¹

Az NVIDIA részesedése a világ gyorsító chip piacán mintegy 70-75 százalék, de tevékenysége nem csupán a chipgyártásra korlátozódik.²²

Az AI értéklánc harmadik komponense az úgy nevezett felhőszolgáltatás. Ezen a téren is globális hatalommal rendelkező, főleg amerikai óriásokat látunk a színen. A Microsoft, valamint az Amazon / AWS a világpiac körülbelül ötven százalékát uralja.

Az AI-kapacitás extrém amerikai túlsúlyának egyik geopolitikai következménye, hogy az USA nemcsak a saját, hanem a globális AI-technológiai infrastruktúra meghatározó birtokosaként is jelen van.

Európában például még a legerősebb helyi szereplők is amerikai technológiára támaszkodnak. A francia Mistral modelljeit a Microsoft az Azure-on terjeszti, miközben a cég az NVIDIA-val is együttműködik nagy léptékű AI-infrastruktúra építésében. Az Európai Parlament 2025-ös tanulmánya szerint az európai AI-vállalkozások gerincét nagyrészt az AWS, a Microsoft Azure, a Google és az Nvidia adják.²³

Kínában ugyan erős az önállósodási törekvés, de még az olyan technológiai óriások is, mint az Alibaba, a ByteDance és a Tencent, továbbra is nagymértékben függenek az NVIDIA chipjeitől, miközben Washington exportkorlátozásokkal igyekszik szűkíteni a hozzáférésüket. Az ilyen korlátozások jól mutatják, hogy az Egyesült Államok technológiai fölénye közvetlen geopolitikai befolyássá alakítható.

A frontvonalban álló AI cégek betagozódása az államok hatalmi struktúrájába a világ minden táján megfigyelhető. Először ”csak” az AI technológia beszállítói lesznek, majd fokozatosan infrastruktúrává válnak, vagyis nem egyszerűen eladnak egy szoftvert, hanem beépülnek a döntéshozatal, a megfigyelés, a célkijelölés, az adminisztráció és az adatfeldolgozás mindennapi gépezetébe. Ott vannak a közszolgáltatásokban, rendészetben, határigazgatásban, a jóléti adminisztrációban és hírszerzésben. A hatalmi beépülés lényege az, hogy a tech-cégek technológiája határozza meg, mit tekint az állam kockázatnak, csalásnak, fenyegetésnek vagy éppen „hatékony” döntésnek.

Az előzőekben arról szóltunk, hogy az AI technológiai infrastruktúrán keresztül hogyan lehet hatalmat gyakorolni, illetve geopolitikai fölényt szerezni. Megállapítottuk, hogy ezen a téren az USA dominanciája kirívó. A hatalom gyakorlásnak illetve a hatalom korlátozásának másik módja az AI kapacitás szabályozása lehet.

Mivel az AI fejlesztés és az AI piac néhány órásvállalat kezébe került, a kisebb cégeken, startupokon és az AI-t egzisztenciális veszélyként elkönyvelő néhány szervezeten kívül (pl. Effektív Altruizmus) az USA-ban eleinte senki nem szorgalmazta az átfogó szabályozást. Az állam a piac érdekeit szem előtt tartva a piac szereplőire bízta a kockázatfelmérést és szabályozást. Ez azt jelentette, hogy a tech-cégek önkéntes alapon és önkéntes szabványokhoz igazodva mérhették fel fejlesztéseik biztonságosságát.

Az állam csak 2023-ban lépett. Biden 2023-as AI-rendelete előírta, hogy bizonyos erős, úgy nevezett „dual-use foundation model” kategóriába tartozó rendszerek fejlesztői osszanak meg biztonság-tesztelési és egyéb információkat a kormánnyal. (31) Ugyanakkor megkezdődött az állam és a tech-órások összefonódása egyazon hatalmi struktúrává, gondoljunk itt csak a Pentagon és a Palantir együttműködésére.²⁴

Az EU kompromisszuma az lett, hogy nem minden nagy modellt kezel magas kockázatú modellként, hanem csak a szisztémás kockázatú modellek csoportját, amelyek már olyan erősek illetve nagy hatásúak, hogy széleskörű károkat is okozhatnak, ezért ezekre külön ellenőrzési és biztonsági kötelezettségek vonatkoznak.²⁵

Ki dönti el, hogy egy modell ebbe a kategóriába sorolható? Első körben a szolgáltató köteles felmérni, a végső döntés azonban az Európai Bizottságnál van. Annak tudatában pedig, hogy az Európai Bizottság nem rendelkezik megfelelő szakmai ismeretekkel arról, hogy melyik modell válhat veszélyessé és melyik nem, egyértelmű, hogy gyakorlatilag továbbra is a nagy tech-cégek kezében van a döntés.

Mindezek után megállapítható, hogy az EU az USA-tól geopolitikai vereséget szenvedett, az AI biztonságos működtetésére pedig jelenleg nincs megoldás.

Miközben az USA a frontmodellek, chipgyártás és felhőszolgáltatás terén megszerezte a vezető szerepet, az EU arra törekedett, hogy az AI játékszabályok alakításával kerüljön hatalmi pozícióba. Igaz, hogy ehhez a stratégiához az is hozzájárulhatott, hogy Európa felismerte a technológiai lemaradás tényét. Mivel azonban az EU egy egységes, óriási piac, a klasszikus eszközét akarta bevetni, vagyis megpróbálta a nagy tech-cégek működési feltételeit diktálni. Így született meg az AI-Act. Az EU abból indult ki, hogy az óriáscégek nem engedhetik meg maguknak, hogy az európai piacot elveszítsék, ezért a szabályozást kénytelenek lesznek elfogadni.

Az AI-Act már megszületése pillanatában az amerikai tech-óriások össztüze alá került. Túl szigorúnak tartották a szabályozást. Sérelmezték, hogy a cégeknek túl sok plusz adminisztrációt, dokumentációt, tesztelést, kockázatkezelést, átláthatósági követelményt és jogi megfelelést jelent. Röviden szólva úgy gondolták, nemcsak arról van szó, hogy ne csináljanak káros AI-t, hanem folyamatosan bizonyítsák is papíron, és ellenőrizhető módon, hogy megfelelnek a követelményeknek. Úgy vélték, hogy ez akadályozza a fejlesztést és bevételeiket csökkenti. Megindult tehát a lobbizás a szabályzat felpuhításáért, amelyben jelentős szerep jutott Sam Altmannak.

Altman többek közt arról is beszélt, hogy az OpenAI akár ki is vonulhat Európából, ha az AI-Act túl szigorú marad. Az EU közben azt az ördögi kört is felismerte, hogyha ”túlszabályozza” az AI-t, akkor az európai fejlesztési kísérleteket is gúzsba kötheti, ami pedig egyre mélyítené a versenyhátrányt az USA-val szemben.

Befejezésül térjünk vissza a bevezetőben felvázolt egyenlethez:
RÖVIDTÁVÚ KOCKÁZATOK + RÖVIDTÁVÚ NYERESÉG = HOSSZÚTÁVÚ VESZÉLY

A korábban elmondottak alapján egyértelmű, hogy az egyenletben a meghatározó tényező a rövidtávú nyereség. Bemutattunk néhány tech-óriást, megismerkedtünk néhány befektetővel, fejlesztővel, akik egyre nagyobb sebességre kapcsolják a mókuskereket, amelyben futunk.’

A világ leggazdagabb 1%-a már most is nagyjából a globális pénzügyi vagyon 43%-át birtokolja, és többel rendelkezik, mint a világ lakosságának legszegényebb 95%-a együttvéve. A profit maximalizására épülő gazdaságot tovább gerjeszti az AI használata, ami a társadalmi egyenlőtlenségek további mélyüléséhez vezet. Ebben a helyzetben két választásunk van: elfogadjuk a folyamatosan fokozódó aránytalan elosztás tényét, vagy a növekedéscentrikus szemlélet helyett más értékrendet keresünk.

Az egyre nagyobb profitra és az ezzel járó hatalomkoncentrációra törekvő piaci logika folyamatos gyorsulásra kényszeríti a szereplőket. Az AI nem csupán azzal fokozza a tempót, hogy gyorsabbá és olcsóbbá teszi a munkafolyamatokat, hanem azzal is, hogy új teljesítménymércét állít fel. Egyre több helyen már nem az emberi munkavégzés reális idejéhez, hanem az AI-val támogatott előállítás sebességéhez igazítják az elvárásokat. Aggasztó az is, hogy az AI logikája fokozatosan beépül az emberi gondolkodásba. A gyors, standardizálható és könnyen ismételhető megoldások válnak normává, ami uniformizálja a gondolkodást, és leértékeli a valóban eredeti, újító emberi kreativitást, és az önálló szellemi teljesítményt.

Ez az eredeti esszé rövidített változata

Lábjegyzetek

1 Royal Swedish Academy of Sciences — The Nobel Prize in Physics 2024 – Press Release — NobelPrize.org, 2024. 10.08.

2. Geoffrey Hinton — Nobel Prize Lecture (Speech Transcript) — NobelPrize.org / 2024 — „They are no longer science fiction.”

3. Geoffrey Hinton — Banquet speech — NobelPrize.org, 2024. 12.10. — „In the near future AI may be used to create terrible new viruses and horrendous lethal weapons that decide by themselves who to kill or maim.”

4. Fabio Urbina, Filippa Lentzos, Cédric Invernizzi & Sean Ekins — Dual use of artificial-intelligence-powered drug discovery — Nature Machine Intelligence, 4, 189–191, 2022. 03.07.

5. Soice, E. H., Rocha, R., Cordova, K., Specter, M., Esvelt, K. M., & Evans, N. G. (2023). Can large language models democratize access to dual-use biotechnology? arXiv. https://doi.org/10.48550/arXiv.2306.03809

6. OECD. (2026). The Agentic AI Landscape and Its Conceptual Foundations. OECD Publishing.

7. Geoffrey Hinton — Banquet speech — NobelPrize.org, 2024. 12.10.

8. Geoffrey Hinton — Banquet speech — NobelPrize.org, 2024. 12. 10.

9. Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD), Competition in Artificial Intelligence Infrastructure, OECD Roundtables on Competition Policy Papers No. 330, 2025. 11. 14. https://doi.org/10.1787/623d1874-en

10. OpenAI, “OpenAI and Microsoft Extend Partnership,” 23 January 2023; Microsoft, “Microsoft and OpenAI extend partnership,” 23 January 2023; Microsoft, “The next chapter of the Microsoft–OpenAI partnership,” 28 October 2025; OpenAI and Microsoft, “Joint Statement from OpenAI and Microsoft,” 27 February 2026.

11. European Commission, Competition Policy Brief: Competition in Generative AI and Virtual Worlds, 18 September 2024.

12. Reuters – Krystal Hu, ”OpenAI annualized revenue hits $10 billion”, megjelent: Reuters, 9 juni 2025. Reuters – Anna Tong, ”OpenAI CFO says annualized revenue crosses $20 billion”, megjelent: Reuters, 19 januari 2026.

13. NVIDIA Corporation, NVIDIA Announces Financial Results for Fourth Quarter and Fiscal 2026, 25 februari 2026.

14. OpenAI, Our structure, 2025. 10. 28.; OECD, Competition in Artificial Intelligence Infrastructure, 2025. november 14.; Stanford HAI, AI Index Report 2025, 2025. 04; NVIDIA, Fiscal 2026 Results, 25 februari 2026.

16. Anthropic, “Dario Amodei”, Dario Amodei official website, n.d. — identifies Amodei as CEO of Anthropic and describes Anthropic as focused on steerable, interpretable, and safe AI systems.

17. Thiel, Peter. “Competition Is for Losers.” The Wall Street Journal. 2014. 10. 12.

18. Alex C. Karp and Nicholas W. Zamiska, “The Technological Republic: Hard Power, Soft Belief, and the Future of the West”, Crown Currency, 2025 — primary source for Karp’s argument that Silicon Valley should serve Western state power, defense, and technological superiority.

19. Stanford HAI, “The 2025 AI Index Report”, Stanford Institute for Human-Centered Artificial Intelligence, April 2025.

20. EL PAÍS English, “Google, Amazon, OpenAI and the race to find alternatives to Nvidia”, February 7, 2026

21. EL PAÍS English, “Google, Amazon, OpenAI and the race to find alternatives to Nvidia”, February 7, 2026

22. Synergy Research Group. “Cloud Market Share: Q4 2023 and Full Year Results”. Published 2024. — Reports that Amazon Web Services and Microsoft Azure together account for roughly 50% of the global cloud infrastructure market.

23. European Parliament. European Software and Cyber Dependencies. Published 2025. The study states that “Amazon Web Services, Microsoft Azure, Nvidia and Google supply the backbone for Europe’s AI ventures.”

24 The White House. “Executive Order on the Safe, Secure, and Trustworthy Development and Use of Artificial Intelligence.” Published 30 October 2023, Section 4.2(a).

25. European Commission. “Excellence and trust in artificial intelligence.” European Commission, updated 2025. — States that the EU AI Act is the “first-ever comprehensive legal framework on artificial intelligence worldwide” and aims to ensure AI systems are “safe, transparent, ethical, unbiased and under human control.”

Emöke Andersson Lipcsey • 2026-06-17
Emöke Andersson Lipcsey író, újságíró, gondolkodó, műfordító, zenész, képvers szerző, és különböző svéd-magyar kulturális események szervezője

Lyktan

S

?

▲ Geoffrey Hinton på presskonferens i samband med nobelprisutdelningen 2024. Bild: Jennifer 8. Lee/Wikimedia Commons

Språket formar hur vi förstår världen och i och med ai-boomen är en handfull teknikföretag på väg att helt dominera vår språkliga och kulturella infrastruktur. Läs Emöke Andersson Lipcseys tredje essä i hennes serie om artificiell intelligens.

”Oavsett om AI är en återvändsgränd eller inte är den redan i händerna på en smal elit, den har blivit ett monopol och därmed ett verktyg för maktutövning. Allt detta har skett utan att denna elit har någon som helst demokratisk legitimitet att utifrån sitt eget intresse och sin egen framtidsvision utforma AI till en teknologisk singularitet som är kapabel att förändra världen radikalt.”

Så slutade den andra delen i min essäserie om artificiell intelligens. AI har i dag blivit ett nytt verktyg för maktutövning, även om vi ännu inte kan tala om vare sig artificiell allmän intelligens (AGI) eller artificiell superintelligens (ASI). Denna essä söker svar på frågorna ”hur?” och ”varför?”. Hur och varför har AI blivit ett verktyg för maktutövning och därmed en potentiell existentiell hotfaktor?’

Geoffrey Hinton, som ofta kallas för den artificiella intelligensens fader, tilldelades Nobelpriset i fysik 2024 ”för de grundläggande upptäckter och uppfinningar som möjliggör maskininlärning med artificiella neuronnätverk”¹. Hinton tackade för priset i ett kort men desto mer dramatiskt tal under den högtidliga ceremonin. Talet följdes av en tystnad, innan den sedvanliga applåden bröt ut. De församlade blev nämligen osäkra, eftersom det som sagts inte gav någon anledning till glädje. Hinton avslutade dessutom sitt tal, efter att ha målat upp en skrämmande framtidsbild innan han lämnade podiet, med följande ord: ”Allt detta är inte längre science fiction”².

Hinton sade upp sig från Google 2023 för att öppet kunna kritisera den teknologin han själv varit med om att skapa. I sitt tal redogjorde han för både de kortsiktiga och långsiktiga riskerna med AI.

Med utgångspunkt i Hintons indelning ska vi först se på de så kallade kortsiktiga riskerna. Fysikern varnar för att artificiell intelligens redan i dag används som ett verktyg av cyberbrottslingar och auktoritära regeringar, för omfattande övervakning samt för spridning av manipulativt, falskt och stötande innehåll.

Vidare påpekar han att artificiell intelligens snart kommer att kunna skapa fruktansvärda nya virus och dödliga vapen, samt att den utan mänsklig övervakning själv kan komma att avgöra vem som ska dödas eller lemlästas.³ Faran har blivit verklighet i dag. Låt oss ta några exempel.

En forskargrupp testade artificiell intelligens och lyckades på sex timmar ta fram 40 000 potentiella kemiska vapen.⁴ En annan forskargrupp använde ChatGPT-4 och fick redan efter en timme fyra förslag på möjliga pandemiska patogener, tillsammans med detaljerade beskrivningar av hur dessa skulle kunna skapas samt en lista över företag som arbetar med DNA-syntes och som sannolikt inte kontrollerar beställningarna.⁵

Visserligen nämner Hinton inte de så kallade AI-agenterna i sitt tal, men begreppet diskuteras allt oftare. En AI-agent skiljer sig från en traditionell AI-modell genom att den kan fatta beslut autonomt och dessutom genomföra dessa. I dag har vi nått den punkt där den mänskliga kontrollen över militär AI gradvis minskar, samtidigt som ett AI-baserat tänkande börjar påverka människans strategiska beslutsfattande.⁶ I en kritisk situation kan det innebära att en militär befälhavare, på grund av tidsbrist, inte längre hinner överväga flera alternativ utan i stället genomför AI-agentens förslag.

Hittills har vi enbart behandlat några kortsiktiga risker, men låt oss nu se vad Hinton identifierar som långsiktiga sådana. ”Det finns också ett mer långsiktigt, existentiellt hot som uppstår när vi skapar digitala varelser som är mer intelligenta än vi själva. Vi vet inte om vi kommer att kunna behålla kontrollen över dem. Samtidigt finns det redan i dag belägg för att, om dessa system utvecklas av företag som styrs av kortsiktiga vinstintressen, så kommer vår säkerhet inte att vara den främsta prioriteten.”⁷

I själva verket lyfter Hinton fram två aspekter. Den ena är osäkerheten kring huruvida vi kommer att kunna behålla kontrollen över de digitala varelser som vi skapat, och som faktiskt kan vara mer intelligenta än vi själva. Det kan vi enbart spekulera om, men frågan kan inte skiljas från den andra långsiktiga faran, nämligen att när artificiell intelligens utvecklas av företag som drivs av vinstintressen, riskerar människans säkerhet att hamna i andra hand.

Slutsatsen är att den långsiktiga risken uppstår genom samspelet mellan AI-utvecklarnas och teknikjättarnas kortsiktiga vinstintressen och de tidigare nämnda kortsiktiga riskkällorna.

I en ekvation kan detta sammanfattas så här:
KORTSIKTIGA RISKER + KORTSIKTIG VINST = LÅNGSIKTIG FARA

På Nobelceremonin betonade Hinton även att ”kortsiktiga risker kräver brådskande och kraftfulla åtgärder från regeringar och internationella organisationer.”⁸

Men vad ser vi i stället? Å ena sidan ser vi att regeringar och internationella organisationer inte förmår följa de nya utvecklingar som sker inom AI-utveckling och AI-användning, och att de inte kan – eller i många fall inte längre vill – sätta stopp för framryckningen av teknikföretag som strävar efter kortsiktig vinst. Å andra sidan är det tydligt att teknikföretagen gör allt för att utvecklingen och användningen av AI ska ske enligt spelregler som uteslutande gynnar deras egna intressen. De gör allt för att kringgå regeringar och internationella organisationer eller på olika sätt få dem under sitt inflytande och sin kontroll. För närvarande kan alltså jättarna inom AI-utveckling och -användning i stort sett härja fritt.

Det är dags att bekanta oss med några av de viktigaste aktörerna inom AI-maktstrukturen. NVIDIA, OpenAI, Anthropic, Google, Deep Mind, Microsoft, AWS (Amazon Web Services), Palantir. Namnen är bekanta för de flesta men i praktiken är det bara de invigda som har överblick över den snåriga, så kallade AI-värdekedjan.

Begreppet avser att bakom en AI-tjänst finns flera tekniska och ekonomiska skikt som bygger på varandra.⁹

När vi till exempel ställer en fråga till ChatGPT tänker vi sällan på att tjänsten i sig är en tjänst och bakom den finns det en AI-modell, utvecklad av OpenAI. För att denna modell ska kunna fungera krävs det dock särskilda chip som utför mycket snabba beräkningar. Dessa utgör i praktiken själva motorn i AI-systemen. I ChatGPT:s fall är NVIDIA leverantör, ett företag som i praktiken svårt att undvika på marknaden för sådana chip. Dessa chip installeras i servrar och stora datacenter som tillhandahåller den nödvändiga tekniska infrastrukturen dvs strömförsörjning, kylning, datalagring, snabba nätverksanslutningar och kontinuerlig drift, allt som krävs för att AI-modellen ska fungera. Denna infrastruktur tillhandahålls ofta av så kallade molntjänstleverantörer. I ChatGPT:s fall är leverantören Microsoft Azure, Microsofts molntjänst.

I fortsättningen kommer vi inte att fördjupa oss ytterligare i det tekniska skiktet i AI:s värdekedja. Ur vårt perspektiv är det däremot ännu viktigare att undersöka det ekonomiska skiktet.

ChatGPT utvecklas till exempel av OpenAI och finansieras delvis av Microsoft, som även tillhandahåller den molninfrastruktur som tjänsten bygger på. Microsoft använder samtidigt OpenAI:s teknik i sina egna produkter, samtidigt som företaget är en viktig kund och partner till OpenAI. Deras relation omfattar alltså såväl investeringar och leverans som teknik och handel.¹⁰

Utöver värdekedjan NVIDIA–Microsoft–OpenAI finns det ytterligare högst fyra som verkar i liknande skala och enligt samma princip, men som konkurrerar både med varandra och med den Microsoft-baserade konstellationen.¹¹ Cirkeln sluts; det är i princip omöjligt att ta sig in bland jättarna.

Låt oss titta på några konkreta exempel på hur mycket de ovannämnda företagen tjänat inom AI-branschen under de senaste åren.

Enligt Reuters uppgick OpenAI:s omsättning till cirka 6 miljarder dollar 2024. Den steg därefter till 10 miljarder dollar i juni 2025 och nådde enligt företagets egna uppgifter över 20 miljarder dollar i januari 2026.¹²

Den mest iögonenfallande tillväxten inom AI-branschen har uppvisats av NVIDIA, vilket är förståeligt eftersom företaget i praktiken har en monopolställning på marknaden för chiptillverkning. Enligt uppgifter från Reuters och NVIDIA uppgick företagets intäkter till cirka 27 miljarder dollar 2023, cirka 61 miljarder dollar 2024 och 215,9 miljarder dollar 2025. Detta innebär en dramatisk ökning, och det faktum att NVIDIA för närvarande är världens högst värderat företag visar tydligt vilket affärsvärde efterfrågan på AI-chip har fått.¹³

Det andra målet med konkurrensen, den strategiska kontrollen, är viktigt eftersom det inte bara handlar om vem som tjänar pengar idag, utan också i vems händer de framtida beroendena ligger; vem företagen, utvecklarna, plattformarna, datan och det statliga inflytandet är knutna till. Den strategiska kontrollen handlar inte längre bara om vinst, utan innebär infrastrukturell dominans, standardsättande kraft, politisk-ekonomiskt samt geopolitiskt inflytande — kort sagt: makt.

AI-värdekedjan är alltså inte enbart ett tekniskt system, utan en sammanlänkad industriell maktstruktur. där, med ChatGPTs ordval, den “investerarpräglade teknologiska eliten” ger riktning, flyttar kapital, knyter kontakter och bestämmer vad tekniken används till. Om vi nämner de högsta beslutsfattarna inom denna elit, som även är kända vid namn på global nivå, och kompletterar denna krets med viktigare medgrundare i andra ledet samt beslutsfattare på styrelsenivå, rör det sig totalt om 15–25 personer. Det är de som utvecklar, styr och drar störst nytta av AI-tekniken.

Den snävare listan består av: Sam Altman, Bret Taylor, Dario Amodei, Daniela Amodei, Elon Musk, Ilya Sutskever, Demis Hassabis, Sundar Pichai, Mark Zuckerberg, Yann LeCun, Satya Nadella, Mustafa Suleyman, Jensen Huang, Alex Karp.¹⁴

Under Sam Altmans ledning byggde OpenAI upp en organisations- och affärsstruktur som lyfte ett frontier-AI-system från laboratorieresultat till global produkt (ChatGPT).

Altman har betraktat artificiell intelligens inte enbart som ett tekniskt genombrott, utan som en plattform som ska vara tillgänglig för en bred allmänhet. Han har dessutom insett att den snabba etableringen av AI väcker allvarliga frågor kring säkerhet, arbetsmarknad och geopolitik, och engagerar sig därför aktivt i internationella forum där reglering av AI diskuteras. Detta är en dubbelstrategi. Å ena sidan positionerar man OpenAI som en ansvarsfull aktör, medan man å andra sidan skapar förutsättningar för att regelverk inte ska missgynna utvecklarna av frontmodeller. Det kan också tilläggas att modellen även används för militära ändamål av USA.¹⁵

Dario Amodei är medgrundare och vd (CEO) för Anthropic, företaget bakom AI-modellen Claude. Amodei anser att AI inte bara ska vara smartare, utan också mer förutsägbar och säkrare. Även Amodeis position är dubbel. Hans betoning på säkerhet bygger legitimitet åt bolaget, samtidigt som de höga tekniska och regulatoriska trösklarna strukturellt håller AI-industrin i händerna på ett fåtal stora aktörer. Dessutom stöder Amodei personligen integrationen med Amazon som investerar betydande kapital i Claude-modellen och även tillhandahåller molntjänsterna.¹⁶

Alex Karps företag, Palantir Technologies, är inte strikt knutet till någon specifik AI-värdekedja men tvecklar AI- och datasystem som hjälper den amerikanska staten, särskilt militären, underrättelsetjänsten och andra statliga myndigheter, att omvandla spridda data till användbara beslut och genomförbara åtgärder på kortare tid.

Peter Thiel är också en av de inflytelserika personerna inom Palantir. Han är en amerikansk entreprenör, riskkapitalist och politisk aktivist, som menar att politiken alltför ofta begränsar friheten, och att tekniken delvis kan fungera som en motvikt till detta. Han menar att tekniken, särskilt AI, är en geopolitisk och civilisatorisk faktor och att långsiktigt värdeskapande inte enbart handlar om att konkurrera, utan om att bygga en unik position och till och med ett kvasi-monopolistiskt försprång. ¹⁷

Det är intressant att Altman och Amodei, som båda har en teknisk bakgrund, visserligen främst fokuserar på företagens tillväxt, men ändå ägnar sig åt frågor som rör säkerheten i AI-system och förebyggandet av extrema risker.

Karp och Thiel, som båda kommer från näringslivet, har ett helt annat förhållningssätt till dessa frågor. I deras strategi är målet inte längre enbart att öka företagens intäkter och expandera, utan att uppnå en form av överlägsenhet som står över allt annat. För dem innebär begreppet säkerhet ett ”ansvar” för att upprätthålla västvärldens teknologiska hegemoni.¹⁸ Och i praktiken avser ”västvärlden” inget annat än USA, då ungefär 70 procent av AI-företagen är amerikanska.¹⁹

Av detta följer att de olika aktörerna i AI-värdekedjan inte bara har anammat principen ”Amerika först”, utan att de, genom sitt AI-monopol, själva vill bestämma riktningen. De ovannämnda företagen samt deras ledare och investerare har alltså skaffat sig en makt som även på den geopolitiska scenen gör dem omöjliga att kringgå.

AI har blivit en geopolitisk faktor eftersom den inte längre enbart är ett ekonomiskt eller vetenskapligt verktyg, utan även en strategisk maktresurs.

Den som får en ledande position inom detta område kan vinna fördelar i den ekonomiska konkurrensen, i militär kapacitet, inom underrättelseverksamhet, cybersäkerhet och även i diplomatin. Den som har tillgång till avancerad AI, chip, data, beräkningskapacitet och expertis får ett strategiskt övertag.

Världens mest avancerade AI-kapacitet är för närvarande nästan helt koncentrerad till USA. Om vi bryter ner USA:s dominans på specifika aktörer och siffror ser det ut så här:

På den globala marknaden för accelerator-chip uppgår NVIDIAs marknadsandel till cirka 70–75 procent, men företagets verksamhet är inte begränsad enbart till chiptillverkning. ²⁰

De tre amerikanska jättarna inom utveckling av frontmodeller (OpenAI, Anthropic och Google) står tillsammans för 88 procent av marknaden.²¹

Den tredje komponenten i AI-värdekedjan är molntjänsterna. Även där ser vi globala, huvudsakligen amerikanska, jättar på scenen. Microsoft och Amazon/AWS kontrollerar cirka 50 procent av världsmarknaden.²²

USA:s extrema överlägsenhet inom AI-kapacitet innebär att landet inte bara är en dominerande aktör när det gäller sin egen AI-teknikinfrastruktur, utan även när det gäller den globala.

I Europa förlitar sig till exempel även de starkaste lokala aktörerna på amerikansk teknik. Microsoft distribuerar Mistrals franska modeller via Azure, samtidigt som företaget samarbetar med NVIDIA för att bygga upp en storskalig AI-infrastruktur. Enligt en studie från Europaparlamentet 2025 utgör AWS, Microsoft Azure, Google och NVIDIA ryggraden i europeiska AI-företag. ²³

Även om strävan efter självständighet är stark i Kina, är även teknikjättar som Alibaba, ByteDance och Tencent fortfarande i hög grad beroende av NVIDIAs chip, samtidigt som Washington försöker begränsa deras tillgång genom exportrestriktioner. Sådana begränsningar visar tydligt att USA:s tekniska överlägsenhet kan omvandlas till direkt geopolitiskt inflytande.

Överallt i världen kan man se att ledande AI-företag integreras i staters maktstrukturer. Inledningsvis blir de ”bara” leverantörer av AI-teknik, men så småningom kommer de att utgöra en del av infrastrukturen, det vill säga att de inte bara säljer programvara, utan integreras i det dagliga maskineriet vad gäller beslutsfattande, övervakning, målstyrning, administration och databehandling. De återfinns inom offentlig service, polisväsendet, gränsförvaltningen, välfärdsadministrationen och underrättelsetjänsten. Infiltration i maktstrukturen innebär att teknikföretagens teknik påverkar vad staten betraktar som en risk, ett bedrägeri, ett hot eller just ett ”effektivt” beslut.

Ett annat sätt att utöva makt kan vara att reglera AI. Då utvecklingen av AI hamnade i händerna på ett fåtal storföretag var det i början ingen i USA som förespråkade en omfattande reglering, förutom mindre företag, nystartade verksamheter och några organisationer som betraktade AI som ett existentiellt hot. Staten tog hänsyn till marknadens intressen i beaktande och överlät riskbedömningen och regleringen till marknadsaktörerna.

Det innebar att teknikföretagen själva kunde utvärdera säkerheten i sina produkter på frivillig basis och i enlighet med frivilliga standarder.

Det var först 2023 som staten agerade. Bidens AI-förordning från samma år föreskrev att utvecklare av vissa kraftfulla system, så kallade ”dual-use foundation models”, skulle dela resultat om säkerhetstester och annan relevant information med regeringen.²⁴

Samtidigt har en sammanflätning mellan staten och teknikjättarna till en gemensam maktstruktur inletts, tänk bara på samarbetet mellan Pentagon och Palantir, EU:s kompromiss blev att inte alla stora modeller skulle klassificeras som högriskmodeller endast modeller med systemrisk, vilka redan är så kraftfulla och inflytelserika att de kan orsaka omfattande skador, varför särskilda kontroll- och säkerhetskrav gäller för dem. ²⁵

Vem avgör om en modell ska placeras i den kategorin? I ett första skede är leverantören skyldig att bedöma det men det slutliga beslutet ligger hos Europeiska kommissionen.

Med vetskap om att Europeiska kommissionen saknar tillräcklig sakkunskap för att avgöra vilka modeller som kan, och vilka som inte kan bli farliga, står det klart att beslutet i praktiken fortsatt ligger i händerna på de stora teknikbolagen. Sammantaget kan konstateras att EU har lidit ett geopolitiskt nederlag mot USA, samtidigt som det för närvarande saknas en lösning för säker drift av AI.

Medan USA har tagit ledningen inom utvecklingen av frontmodeller, chiptillverkning och tillhandahållandet av molntjänster, har EU strävat efter att skaffa sig en maktposition genom att forma spelreglerna för AI. Denna strategi kan mycket väl ha påverkats av insikten att Europa har halkat efter tekniskt sett. Eftersom EU utgör en enhetlig och mycket stor marknad, vill man använda sitt klassiska verktyg – att försöka sätta villkoren för de stora teknikföretagens verksamhet genom AI-Act. EU utgick från att de stora företagen inte har råd att förlora den europeiska marknaden och därför tvingas acceptera regleringen.

Redan från början hamnade lagen i skottlinjen för de amerikanska teknikjättarna som ansåg att regleringen var för sträng. De hävdade att den medför alltför omfattande krav på administration, dokumentation, testning, riskhantering, insyn och regelefterlevnad för företagen.

Kort sagt ansåg man att det inte bara handlade om att undvika att utveckla skadlig AI, utan också om att fortlöpande, i dokumenterad och verifierbar form, bevisa att kraven uppfylls. De menade att detta hämmade utvecklingen och minskade deras intäkter. Därför inleddes ett omfattande lobbyarbete för att mildra reglerna, där Sam Altman spelade en viktig roll.

Altman nämnde bland annat att OpenAI till och med skulle kunna dra sig tillbaka från Europa, om AI-Acten förblev alltför sträng. Samtidigt har EU blivit medvetet om den onda cirkeln: att en eventuell ”överreglering” av AI kan också utgöra ett hinder för europeiska utvecklingsförsök, vilket i sin tur ytterligare skulle försvaga Europas konkurrenskraft gentemot USA.

Avslutningsvis återvänder vi till ekvationen som vi skissade på i inledningen: KORTSIKTIGA RISKER + KORTSIKTIG VINST= LÅNGSIKTIG FARA

Det är tydligt att den avgörande faktorn i ekvationen är kortsiktig vinst. Vi har presenterat några teknikjättar och bekantat oss med några investerare och utvecklare som får det ekorrhjul vi springer i att snurra allt snabbare.

Den rikaste en procenten av världens befolkning äger redan i dag omkring 43 procent av världens finansiella tillgångar och har mer än de fattigaste 95 procenten av världens befolkning tillsammans. Ekonomin, som bygger på att maximera vinsten, drivs ytterligare på av användningen av AI, vilket leder till att de sociala ojämlikheterna blir allt djupare. I detta läge har vi två alternativ: antingen accepterar vi den fortsatt tilltagande snedfördelningen, eller så söker vi en annan värdegrund istället för det tillväxtcentrerade synsättet.

Marknadens logik, som strävar efter allt större vinster och den maktkoncentration som följer med detta, tvingar aktörerna att ständigt öka takten. AI ökar inte bara tempot genom att göra arbetsflöden snabbare och billigare, utan också genom att sätta upp nya prestationsmål. På allt fler håll anpassas förväntningarna inte längre efter den tid det faktiskt tar för människor att utföra arbetet, utan efter hastigheten i AI-stödd produktion. Det är också oroväckande att AI:s logik gradvis smyger sig in i det mänskliga tänkandet. Snabba lösningar som går att standardisera och lätt kan upprepas blir norm, vilket likriktar tänkandet och nedvärderar verkligt originell, nyskapande mänsklig kreativitet och självständigt intellektuellt arbete.

Texten är en förkortad version av den ursprungliga essän.

Fotnoter

1 Royal Swedish Academy of Sciences — The Nobel Prize in Physics 2024 – Press Release — NobelPrize.org, 2024. 10.08.

2. Geoffrey Hinton — Nobel Prize Lecture (Speech Transcript) — NobelPrize.org / 2024 — „They are no longer science fiction.”

3. Geoffrey Hinton — Banquet speech — NobelPrize.org, 2024. 12.10. — „In the near future AI may be used to create terrible new viruses and horrendous lethal weapons that decide by themselves who to kill or maim.”

4. Fabio Urbina, Filippa Lentzos, Cédric Invernizzi & Sean Ekins — Dual use of artificial-intelligence-powered drug discovery — Nature Machine Intelligence, 4, 189–191, 2022. 03.07.

5. Soice, E. H., Rocha, R., Cordova, K., Specter, M., Esvelt, K. M., & Evans, N. G. (2023). Can large language models democratize access to dual-use biotechnology? arXiv. https://doi.org/10.48550/arXiv.2306.03809

6. OECD. (2026). The Agentic AI Landscape and Its Conceptual Foundations. OECD Publishing.

7. Geoffrey Hinton — Banquet speech — NobelPrize.org, 2024. 12.10.

8. Geoffrey Hinton — Banquet speech — NobelPrize.org, 2024. 12. 10.

9. Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD), Competition in Artificial Intelligence Infrastructure, OECD Roundtables on Competition Policy Papers No. 330, 2025. 11. 14. https://doi.org/10.1787/623d1874-en

10. OpenAI, “OpenAI and Microsoft Extend Partnership,” 23 January 2023; Microsoft, “Microsoft and OpenAI extend partnership,” 23 January 2023; Microsoft, “The next chapter of the Microsoft–OpenAI partnership,” 28 October 2025; OpenAI and Microsoft, “Joint Statement from OpenAI and Microsoft,” 27 February 2026.

11. European Commission, Competition Policy Brief: Competition in Generative AI and Virtual Worlds, 18 September 2024.

12. Reuters – Krystal Hu, ”OpenAI annualized revenue hits $10 billion”, megjelent: Reuters, 9 juni 2025. Reuters – Anna Tong, ”OpenAI CFO says annualized revenue crosses $20 billion”, megjelent: Reuters, 19 januari 2026.

13. NVIDIA Corporation, NVIDIA Announces Financial Results for Fourth Quarter and Fiscal 2026, 25 februari 2026.

14. OpenAI, Our structure, 2025. 10. 28.; OECD, Competition in Artificial Intelligence Infrastructure, 2025. november 14.; Stanford HAI, AI Index Report 2025, 2025. 04; NVIDIA, Fiscal 2026 Results, 25 februari 2026.

16. Anthropic, “Dario Amodei”, Dario Amodei official website, n.d. — identifies Amodei as CEO of Anthropic and describes Anthropic as focused on steerable, interpretable, and safe AI systems.

17. Thiel, Peter. “Competition Is for Losers.” The Wall Street Journal. 2014. 10. 12.

18. Alex C. Karp and Nicholas W. Zamiska, “The Technological Republic: Hard Power, Soft Belief, and the Future of the West”, Crown Currency, 2025 — primary source for Karp’s argument that Silicon Valley should serve Western state power, defense, and technological superiority.

19. Stanford HAI, “The 2025 AI Index Report”, Stanford Institute for Human-Centered Artificial Intelligence, April 2025.

20. EL PAÍS English, “Google, Amazon, OpenAI and the race to find alternatives to Nvidia”, February 7, 2026

21. EL PAÍS English, “Google, Amazon, OpenAI and the race to find alternatives to Nvidia”, February 7, 2026

22. Synergy Research Group. “Cloud Market Share: Q4 2023 and Full Year Results”. Published 2024. — Reports that Amazon Web Services and Microsoft Azure together account for roughly 50% of the global cloud infrastructure market.

23. European Parliament. European Software and Cyber Dependencies. Published 2025. The study states that “Amazon Web Services, Microsoft Azure, Nvidia and Google supply the backbone for Europe’s AI ventures.”

24 The White House. “Executive Order on the Safe, Secure, and Trustworthy Development and Use of Artificial Intelligence.” Published 30 October 2023, Section 4.2(a).

25. European Commission. “Excellence and trust in artificial intelligence.” European Commission, updated 2025. — States that the EU AI Act is the “first-ever comprehensive legal framework on artificial intelligence worldwide” and aims to ensure AI systems are “safe, transparent, ethical, unbiased and under human control.”

Emöke Andersson Lipcsey • 2026-06-17
Emöke Andersson Lipcsey är författare, skribent, tänkare, översättare, musiker, bild-poet, och organisatör för olika svensk-ungerska kulturevenemang.

Akié a nyelv, azé a hatalom

További olvasmányok

Den som äger språket har makten

Läs mer