”Függetlenül attól, hogy az AI zsákutca lesz vagy sem, a mesterséges intelligencia máris egy szűk elit kezében van, “monopóliummá”, és ezáltal a hatalomgyakorlás eszközévé vált. Mindez úgy ment végbe, hogy ennek az elitnek nincs semmiféle széleskörű konszenzuson alapuló társadalmi legitimitása, hogy saját haszna, és jövőképe alapján rajzolja meg egy világot gyökeresen átalakítani képes technológiai szingularitás arculatát.”

A fenti sorok a mesterséges intelligenciát körbejáró esszé sorozatom második darabjának záróakkordjai. Az AI mára a hatalomgyakorlás új eszközévé vált akkor is, ha még korántsem beszélhetünk sem általános mesterséges intelligenciáról (AGI), sem mesterséges szuperintelligenciáról (ASI). Az alábbi esszé a “hogyan?” és “miért?” kérdésekre keresi a választ. Hogyan és miért vált az AI a hatalomgyakorlás eszközévé, ennek következtében pedig már most egzisztenciális veszélyforrássá?

Geoffrey Hinton, akit gyakran a mesterséges intelligencia atyjaként emlegetnek, 2024-ben fizikai Nobel-díjat kapott “azokért az alapvető felfedezésekért és találmányokért, amelyek lehetővé teszik a gépi tanulást mesterséges neurális hálózatokkal”¹. Hinton a díjat egy rövid, de annál drámaibb beszédben köszönte meg az ünnepélyes ceremónián. Utána a néma csend következett, mielőtt felcsattant a szokásos taps. Az egybegyűltek ugyanis elbizonytalanodtak, mert mindaz, ami elhangzott, nem adott okot az örömre. Ráadásul Hinton, aki ijesztő jövőképet vázolt fel, mielőtt az emelvényről lement, beszédét ezekkel a szavakkal zárta: “Mindez már nem science fiction”².

Hinton 2023-ban felmondott a Google-nél, hogy nyíltan bírálhassa azt a technológiát, amelyet ő maga hozott létre. A Nobel-díjas tudós beszédében az AI rövidtávú és hosszútávú kockázatait vázolta fel.

Hinton felosztásából kiindulva lássuk először az úgynevezett rövidtávú kockázatokat. A fizikus arra figyelmeztet, hogy a mesterséges intelligencia már ma is a kiberbűnözők és az autoriter kormányok eszköze; kiterjedt megfigyelésre, valamint manipulatív, valótlan és visszataszító tartalmak terjesztésére is használják.

Arra is figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia hamarosan képes lesz rettenetes új vírusok és halálos fegyverek létrehozására, valamint arra, hogy emberi felügyelet nélkül maga döntsön arról, kit kell megölni vagy megnyomorítani.

A veszély ma már valós. Vegyünk néhány példát. Egy kutatócsoport mesterséges intelligenciát tesztelt, és hat óra alatt 40 000 potenciális vegyi fegyvert sikerült kifejlesztenie.⁴ hat óra alatt 40 000 potenciális vegyi fegyvert sikerült kifejlesztenie. (5) Egy másik kutatócsoport a ChatGPT-4-t használta, és már egy órával később négy javaslatot kapott lehetséges pandémiás kórokozókra, részletes leírásokkal arról, hogyan lehetne azokat létrehozni, valamint azoknak a vállalatoknak felsorolásával, amelyek DNS-szintézissel foglalkoznak, és amelyek feltehetően nem ellenőrzik a megrendeléseket.⁵

Bár Hinton beszédében nem említi, de az úgynevezett AI-ügynökökről egyre gyakrabban esik szó. Egy AI-ügynök abban különbözik a hagyományos AI-modelltől, hogy autonóm módon képes döntéseket hozni és azokat meg is valósítani. Ma már eljutottunk arra a pontra, hogy a katonai AI felett az emberi áttekintés fokozatosan csökken, és egyfajta AI-alapú gondolkodás kezd beszivárogni az emberi stratégiai döntéshozatalba.⁶ Ez kritikus helyzetben akár azt is jelentheti, hogy egy katonai vezető időhiány miatt már nem mérlegel, hanem az AI-ügynök által javasolt megoldást hajtja végre.

Mindeddig még csak néhány rövidtávú kockázatról szóltunk, de lássuk mit tekint Hinton hosszabb veszélynek. Beszédében ezt mondja: “Létezik egy hosszabb távú, egzisztenciális fenyegetés is, amely akkor merül fel, amikor nálunk intelligensebb digitális lényeket hozunk létre. Fogalmunk sincs, képesek leszünk-e megőrizni felettük az irányítást. Ugyanakkor ma már vannak bizonyítékaink arra, hogy ha ezeket rövid távú profitszempontok által vezérelt vállalatok hozzák létre, akkor a biztonságunk nem lesz elsődleges prioritás.”⁷

Hinton valójában két dolgot említ. Az egyik, hogy nem tudjuk, meg tudjuk-e őrizni az irányítást az általunk létrehozott, de tőlünk intelligensebb digitális lények felett. Ezen a téren egyelőre csak találgatásokba bocsátkozhatunk, de a kérdés nem elválaszthatatlan a másik hosszabb távú kockázattól vagyis attól, hogy mivel a mesterséges intelligenciát profitszempontok alapján működő vállalatok fejlesztik, az ember biztonsága nem élvez prioritást.

Ebből következik, hogy a Hinton által említett hosszabb távú fenyegetést az AI fejlesztők és a tech-óriások rövid távra tekintő profitszempontjai, és a korábban említett rövidtávú veszélyforrások együttesen hozzák létre. Egy “egyenletben” ezt így foglalhatjuk össze:

RÖVIDTÁVÚ KOCKÁZATOK + RÖVIDTÁVÚ NYERESÉG = HOSSZÚTÁVÚ VESZÉLY

Hinton a Nobel-ceremónián arra is felhívta a figyelmet, hogy “A rövidtávú kockázatok ellen a kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek halaszthatatlan intézkedéseket kell tenniük.”⁸

Ehelyett mit látunk? Egyfelől azt, hogy a kormányok és nemzetközi szervezetek nem képesek követni azokat az új fejleményeket, amelyek az AI fejlesztése és felhasználása terén történnek, és nem képesek, vagy sokszor már nem is akarnak gátat szabni a rövidtávú profitra törekvő tech-cégek előre nyomulásának. Másfelől azt tapasztaljuk, hogy a tech-cégek mindent megtesznek azért, hogy az AI fejlesztése és felhasználásának módja csakis az érdekeiknek megfelelő játékszabályok szerint történjen, és hogy a kormányokat és nemzetközi szervezeteket megkerüljék vagy különböző módokon befolyásuk, illetve ellenőrzésük alá helyezzék. Jelenleg tehát az AI fejlesztésével és felhasználásával foglalkozó óriások szinte szabadon garázdálkodhatnak.

Nyligen bestämde USA att de senaste AI-modellerna från Anthropic, Mytic och Fable 5 bara skulle vara tillåtna för amerikanska medborgare, vilket fick bolaget att dra tillbaka dem helt.

Ideje megismerkednünk az AI hatalmi struktúra néhány kulcsszereplőjével. NVIDIA, OpenAI, Anthropic, Google, Deep Mind, Microsoft, AWS (Amazon Web Services), Palantir. Ezek a nevek szinte mindenki számára ismerősek, de helyük az úgy nevezett AI-értékláncban már kevésbé ismert. A szövevényes AI értéklánc gyakorlatilag csak a “beavatottak” számára áttekinthető. Pillantsunk mégis a színfalak mögé, hogy némi fogalmunk legyen erről a számunkra ismeretlen birodalomról.

Először is mit jelent az, hogy AI-értéklánc? Az AI-értéklánc azt jelenti, hogy egy mesterségesintelligencia-szolgáltatás mögött több egymásra épülő technikai és gazdasági réteg áll.⁹

Amikor például a ChatGPT-nek felteszünk egy kérdést, általában nem is gondolunk rá, hogy a ChatGPT csak egy szolgáltatás, amely mögött egy AI-modell működik. Ezt a modellt a ChatGPT esetében az OpenAI fejlesztette ki. Ahhoz azonban, hogy ez a modell működni tudjon, különleges chipekre van szükség, amelyek nagyon gyors számításokat végeznek. Ezek tulajdonképpen az AI-rendszerek motorjai. A ChatGPT esetében az ilyen chipek piacán egy szinte megkerülhetetlen cég, az NVIDIA a beszállító. Ezek a chipek szerverekbe, nagy adatközpontokba kerülnek, ahol rendelkezésre áll az AI-modell működéséhez szükséges technikai háttér, vagyis az áramellátás, a hűtés, az adattárolás, a gyors hálózati kapcsolat és a folyamatos üzemeltetés. Ezt az infrastruktúrát gyakran az úgy nevezett felhőszolgáltatók biztosítják. A ChatGPT esetében ez a Microsoft Azure, ami a Microsoft cég felhőszolgáltatása.

A továbbiakban az AI értéklánc technikai rétegével nem foglalkozunk. Témánk szempontjából most a gazdasági réteg vizsgálata annál fontosabb.

A ChatGPT-t például az OpenAI fejleszti, a Microsoft pedig részben finanszírozza, de a felhőszolgáltatást is a Microsoft biztosítja. A Microsoft a saját termékeiben is támaszkodik az OpenAI-technológiára, miközben az OpenAI számára a Microsoft fontos vevő, partner és az infrastruktúrát biztosítja. Tehát kapcsolatuk egyszerre befektetői, beszállítói, technológiai és kereskedelmi kapcsolat.¹⁰

Az NVIDIA-Microsoft-OpenAI értékláncon kívül még legfeljebb négyről beszélhetünk, amely ehhez hasonló léptékben és elven működik, ám versenytársai egymásnak illetve a Microsoft alapú konstellációnak.¹¹ Szembetűnő, hogy ezekben a rivális láncokban az a maroknyi tech-cég érdekelt, amelyeket korábban felsoroltunk. A kör bezárul; az óriások közé szinte lehetetlen beférkőzni.

Lássunk néhány konkrét példát, hogy az utóbbi években a fent említett cégek mennyit kerestek az AI-iparágban:

A Reuters szerint az OpenAI árbevétele 2024-ben kb. 6 milliárd dollár volt, 2025 júniusában már 10 milliárd dollár, 2026 januárjában pedig a cég közlése szerint 20 milliárd dollár fölé emelkedett.¹²

A legszembetűnőbb növekedést az AI iparágban az NVIDIA érte el, ami érthető, hiszen a chipgyártás terén szinte egyeduralkodók a piacon. A Reuters és az NVIDIA közlései szerint 2023-ban kb. 27 milliárd dollár, 2024-ben kb. 61 milliárd dollár, 2025-ben pedig már 215,9 milliárd dollár volt a bevétel. Ez drámai növekedés és az a tény, hogy jelenleg az NVIDIA a világ legértékesebb cége, jól mutatja, milyen üzleti értéke lett az AI-chip keresletnek.¹³

A verseny másik célja, a stratégiai kontroll azért fontos, mert nemcsak az számít, hogy ma ki keres pénzt, hanem az is, hogy kinek a kezében vannak a jövőbeli függőségek; kihez kötődnek a vállalatok, a fejlesztők, a platformok, az adatok és az állami befolyás. A stratégiai kontroll már nemcsak a profitszerzésről szól, hanem infrastruktúra-fölényt, szabványképző erőt, és politikai-gazdasági, illetve geopolitikai befolyást jelent, vagyis röviden; hatalmat.

Peter Thiel är medgrundare till Palantir och med i den innersta cirkeln av AI-makthavare. Hans politiska åsikter har rört sig från libertarianism till nationalkonservatism, och han har även ifrågasatt demokratin och kvinnlig rösträtt. Bild: Gage Skidmore/Wikimedia commons

Az AI értéklánc tehát nem csak technológiai rendszer, hanem egy összekapcsolt ipari és hatalmi struktúra. a ChatGPT szóhasználatával élve a “befektető-tipusú technológiai elit” az, amelyik irányt ad, tőkét mozgat, kapcsolatokat épít és meghatározza, mire használják a technológiát. Ha ennek az elitnek a legfelsőbb, név szerint is globálisan ismert döntéshozóit említjük és ezt a kört a fontosabb másodvonalbeli társalapítókkal és igazgatósági szintű döntéshozókkal is kiegészítjük, összesen 15–25 főről beszélhetünk. Ők azok, akik az AI technológia fejlesztői, irányítói és legfőbb haszonélvezői.

Lássuk a név szerinti szűkebb listát: Sam Altman, Bret Taylor, Dario Amodei, Daniela Amodei, Elon Musk, Ilya Sutskever, Demis Hassabis, Sundar Pichai, Mark Zuckerberg, Yann LeCun, Satya Nadella, Mustafa Suleyman, Jensen Huang, Alex Karp.¹⁴

Sam Altman vezetése alatt az OpenAI olyan szervezeti és üzleti struktúrát alakított ki, amely egy élvonalbeli AI-rendszert laboratóriumi eredményből globális termékké emelt (ChatGPT).

Altman a mesterséges intelligenciát nem pusztán technológiai áttörésként kezelte, hanem tömegesen hozzáférhető platformként. Altman ezen kívül felismerte, hogy az AI gyors terjedése komoly biztonsági, munkaerőpiaci és geopolitikai kérdéseket vet fel, ezért tudatosan szerepet vállal nemzetközi fórumokon, ahol az AI szabályozásáról folyik a vita. Ez kettős stratégia. Egyrészt az OpenAI-t igyekszik felelős szereplőként pozicionálni, másrészt lehetőséget ad arra, hogy a szabályozási keretek ne váljanak kedvezőtlenné a csúcskategóriás modellek fejlesztői számára. Tegyük hozzá, modelljüket az USA katonai célokra is használja.¹⁵

Dario Amodei az Anthropic vezérigazgatója, a Claude AI-modell egyik technikai fejlesztője, egyben a cég vezérigazgatója (CEO). Amodei azt képviseli, hogy az AI ne csak okosabb, hanem kiszámíthatóbb és biztonságosabb is legyen. Amodei pozíciója ugyanakkor szintén kettős. Egyrészt a biztonság hangsúlyozásával legitimációt épít a cég számára, másrészt a magas technikai és megfelelési küszöb révén az AI iparág strukturálisan néhány nagy szereplő kezében marad. Mindemellett Amodei személyesen is támogatja az Amazonnal való integrációt, melyben az Amazon jelentős tőkét fektet a Claude modellbe és a felhőszolgáltatást is adja.¹⁶

Alex Karp cége, a Palantir Technologies nem épül szigorúan egyik AI értékláncba sem de olyan AI- és adatrendszereket épít, amelyek az amerikai államnak, különösen a hadseregnek, hírszerzésnek és más kormányzati szerveknek segítenek abban, hogy a szétszórt adatokat gyorsabban használható döntéssé és végrehajtható műveletté alakítsák.

Peter Thiel szintén a Palantir egyik befolyásos alakja. Amerikai vállalkozó, kockázati tőkés és politikai aktivista, aki szerint a politika túl sokszor korlátozza a szabadságot, és a technológia részben ennek ellensúlyozására szolgálhat. Úgy gondolja, hogy a technológia (hangsúlyosan az AI), geopolitikai és civilizációs tényező, és hogy hogy a tartós értékteremtéshez nem pusztán versenyezni kell, hanem egyedi pozíciót, akár kvázi-monopol jellegű előnyt kell kiépíteni.¹⁷

De senaste 5 åren har chiptillverkaren NVIDIAs aktiekurs gått upp med över 1000 procent.

Érdekes, hogy míg a technikai hátterű Altman és Amodei igaz, hogy elsősorban a cég növekedését tartják szem előtt, azért az AI rendszerek biztonságosságával és a szélsőséges kockázatok megelőzésével összefüggő kérdésekkel is foglalkoznak.

Az üzleti világból érkező Karp és Thiel minderről egészen másként gondolkodik. Stratégiájukban már nem csupán a cég bevételének növekedése és terjeszkedése a cél, hanem a mindenek felett álló fölény. A biztonság fogalma számukra “felelősséget” jelent azért, hogy a Nyugat technológiai hegemóniája fennmaradjon.¹⁸ OA “Nyugat” a gyakorlatban pedig nem más mint az USA, mivel az évonalbeli AI vállalatok körülbelül 70 százaléka amerikai.¹⁹

Mindebből az következik, hogy az AI értéklánc különböző szereplői nemcsak magukévá tették az “Amerika mindenekelőtt” irányelvet, hanem az AI monopólium birtokában az irányt ők maguk kívánják meghatározni. A fent említett cégek illetve azok vezetői és befektetői tehát olyan hatalomhoz jutottak, amely a geopolitika porondján is megkerülhetetlenné teszi őket.

Az AI azért vált geopolitikai tényezővé, mert már nem csupán gazdasági vagy tudományos eszköz, hanem stratégiai, hatalmi erőforrás.

Aki vezető pozíciót szerez benne, az előnyt nyerhet a gazdasági versenyben, a katonai képességekben, a hírszerzésben, a kiber-biztonságban és a diplomáciában is. Aki hozzáfér a fejlett AI-hoz, a chipekhez, az adatokhoz, a számítási kapacitáshoz és a szakértelemhez, az stratégiai előnybe kerül.

A világ legfejlettebb AI-kapacitása pedig jelenleg szinte teljesen USA központú. Konkrét szereplőkre és számokra lebontva az USA dominanciája így fest:

På den globala marknaden för accelerator-chip uppgår NVIDIAs marknadsandel till cirka 70–75 procent, men företagets verksamhet är inte begränsad enbart till chiptillverkning. ²⁰

De tre amerikanska jättarna inom utveckling av frontmodeller (OpenAI, Anthropic och Google) står tillsammans för 88 procent av marknaden.²¹

Az NVIDIA részesedése a világ gyorsító chip piacán mintegy 70-75 százalék, de tevékenysége nem csupán a chipgyártásra korlátozódik.²²

Az AI értéklánc harmadik komponense az úgy nevezett felhőszolgáltatás. Ezen a téren is globális hatalommal rendelkező, főleg amerikai óriásokat látunk a színen. A Microsoft, valamint az Amazon / AWS a világpiac körülbelül ötven százalékát uralja.

Az AI-kapacitás extrém amerikai túlsúlyának egyik geopolitikai következménye, hogy az USA nemcsak a saját, hanem a globális AI-technológiai infrastruktúra meghatározó birtokosaként is jelen van.

Európában például még a legerősebb helyi szereplők is amerikai technológiára támaszkodnak. A francia Mistral modelljeit a Microsoft az Azure-on terjeszti, miközben a cég az NVIDIA-val is együttműködik nagy léptékű AI-infrastruktúra építésében. Az Európai Parlament 2025-ös tanulmánya szerint az európai AI-vállalkozások gerincét nagyrészt az AWS, a Microsoft Azure, a Google és az Nvidia adják.²³

Kínában ugyan erős az önállósodási törekvés, de még az olyan technológiai óriások is, mint az Alibaba, a ByteDance és a Tencent, továbbra is nagymértékben függenek az NVIDIA chipjeitől, miközben Washington exportkorlátozásokkal igyekszik szűkíteni a hozzáférésüket. Az ilyen korlátozások jól mutatják, hogy az Egyesült Államok technológiai fölénye közvetlen geopolitikai befolyássá alakítható.

A frontvonalban álló AI cégek betagozódása az államok hatalmi struktúrájába a világ minden táján megfigyelhető. Először “csak” az AI technológia beszállítói lesznek, majd fokozatosan infrastruktúrává válnak, vagyis nem egyszerűen eladnak egy szoftvert, hanem beépülnek a döntéshozatal, a megfigyelés, a célkijelölés, az adminisztráció és az adatfeldolgozás mindennapi gépezetébe. Ott vannak a közszolgáltatásokban, rendészetben, határigazgatásban, a jóléti adminisztrációban és hírszerzésben. A hatalmi beépülés lényege az, hogy a tech-cégek technológiája határozza meg, mit tekint az állam kockázatnak, csalásnak, fenyegetésnek vagy éppen „hatékony” döntésnek.

Az előzőekben arról szóltunk, hogy az AI technológiai infrastruktúrán keresztül hogyan lehet hatalmat gyakorolni, illetve geopolitikai fölényt szerezni. Megállapítottuk, hogy ezen a téren az USA dominanciája kirívó. A hatalom gyakorlásnak illetve a hatalom korlátozásának másik módja az AI kapacitás szabályozása lehet.

Mivel az AI fejlesztés és az AI piac néhány órásvállalat kezébe került, a kisebb cégeken, startupokon és az AI-t egzisztenciális veszélyként elkönyvelő néhány szervezeten kívül (pl. Effektív Altruizmus) az USA-ban eleinte senki nem szorgalmazta az átfogó szabályozást. Az állam a piac érdekeit szem előtt tartva a piac szereplőire bízta a kockázatfelmérést és szabályozást. Ez azt jelentette, hogy a tech-cégek önkéntes alapon és önkéntes szabványokhoz igazodva mérhették fel fejlesztéseik biztonságosságát.

Az állam csak 2023-ban lépett. Biden 2023-as AI-rendelete előírta, hogy bizonyos erős, úgy nevezett „dual-use foundation model” kategóriába tartozó rendszerek fejlesztői osszanak meg biztonság-tesztelési és egyéb információkat a kormánnyal. (31) Ugyanakkor megkezdődött az állam és a tech-órások összefonódása egyazon hatalmi struktúrává, gondoljunk itt csak a Pentagon és a Palantir együttműködésére.²⁴

Az EU kompromisszuma az lett, hogy nem minden nagy modellt kezel magas kockázatú modellként, hanem csak a szisztémás kockázatú modellek csoportját, amelyek már olyan erősek illetve nagy hatásúak, hogy széleskörű károkat is okozhatnak, ezért ezekre külön ellenőrzési és biztonsági kötelezettségek vonatkoznak.²⁵

Ki dönti el, hogy egy modell ebbe a kategóriába sorolható? Első körben a szolgáltató köteles felmérni, a végső döntés azonban az Európai Bizottságnál van. Annak tudatában pedig, hogy az Európai Bizottság nem rendelkezik megfelelő szakmai ismeretekkel arról, hogy melyik modell válhat veszélyessé és melyik nem, egyértelmű, hogy gyakorlatilag továbbra is a nagy tech-cégek kezében van a döntés.

Mindezek után megállapítható, hogy az EU az USA-tól geopolitikai vereséget szenvedett, az AI biztonságos működtetésére pedig jelenleg nincs megoldás.

Miközben az USA a frontmodellek, chipgyártás és felhőszolgáltatás terén megszerezte a vezető szerepet, az EU arra törekedett, hogy az AI játékszabályok alakításával kerüljön hatalmi pozícióba. Igaz, hogy ehhez a stratégiához az is hozzájárulhatott, hogy Európa felismerte a technológiai lemaradás tényét. Mivel azonban az EU egy egységes, óriási piac, a klasszikus eszközét akarta bevetni, vagyis megpróbálta a nagy tech-cégek működési feltételeit diktálni. Így született meg az AI-Act. Az EU abból indult ki, hogy az óriáscégek nem engedhetik meg maguknak, hogy az európai piacot elveszítsék, ezért a szabályozást kénytelenek lesznek elfogadni.

Az AI-Act már megszületése pillanatában az amerikai tech-óriások össztüze alá került. Túl szigorúnak tartották a szabályozást. Sérelmezték, hogy a cégeknek túl sok plusz adminisztrációt, dokumentációt, tesztelést, kockázatkezelést, átláthatósági követelményt és jogi megfelelést jelent. Röviden szólva úgy gondolták, nemcsak arról van szó, hogy ne csináljanak káros AI-t, hanem folyamatosan bizonyítsák is papíron, és ellenőrizhető módon, hogy megfelelnek a követelményeknek. Úgy vélték, hogy ez akadályozza a fejlesztést és bevételeiket csökkenti. Megindult tehát a lobbizás a szabályzat felpuhításáért, amelyben jelentős szerep jutott Sam Altmannak.

Altman többek közt arról is beszélt, hogy az OpenAI akár ki is vonulhat Európából, ha az AI-Act túl szigorú marad. Az EU közben azt az ördögi kört is felismerte, hogyha “túlszabályozza” az AI-t, akkor az európai fejlesztési kísérleteket is gúzsba kötheti, ami pedig egyre mélyítené a versenyhátrányt az USA-val szemben.

Befejezésül térjünk vissza a bevezetőben felvázolt egyenlethez:
RÖVIDTÁVÚ KOCKÁZATOK + RÖVIDTÁVÚ NYERESÉG = HOSSZÚTÁVÚ VESZÉLY

A korábban elmondottak alapján egyértelmű, hogy az egyenletben a meghatározó tényező a rövidtávú nyereség. Bemutattunk néhány tech-óriást, megismerkedtünk néhány befektetővel, fejlesztővel, akik egyre nagyobb sebességre kapcsolják a mókuskereket, amelyben futunk.’

A világ leggazdagabb 1%-a már most is nagyjából a globális pénzügyi vagyon 43%-át birtokolja, és többel rendelkezik, mint a világ lakosságának legszegényebb 95%-a együttvéve. A profit maximalizására épülő gazdaságot tovább gerjeszti az AI használata, ami a társadalmi egyenlőtlenségek további mélyüléséhez vezet. Ebben a helyzetben két választásunk van: elfogadjuk a folyamatosan fokozódó aránytalan elosztás tényét, vagy a növekedéscentrikus szemlélet helyett más értékrendet keresünk.

Az egyre nagyobb profitra és az ezzel járó hatalomkoncentrációra törekvő piaci logika folyamatos gyorsulásra kényszeríti a szereplőket. Az AI nem csupán azzal fokozza a tempót, hogy gyorsabbá és olcsóbbá teszi a munkafolyamatokat, hanem azzal is, hogy új teljesítménymércét állít fel. Egyre több helyen már nem az emberi munkavégzés reális idejéhez, hanem az AI-val támogatott előállítás sebességéhez igazítják az elvárásokat. Aggasztó az is, hogy az AI logikája fokozatosan beépül az emberi gondolkodásba. A gyors, standardizálható és könnyen ismételhető megoldások válnak normává, ami uniformizálja a gondolkodást, és leértékeli a valóban eredeti, újító emberi kreativitást, és az önálló szellemi teljesítményt.

Ez az eredeti esszé rövidített változata

Lábjegyzetek



1 Royal Swedish Academy of Sciences — The Nobel Prize in Physics 2024 – Press Release — NobelPrize.org, 2024. 10.08.

2. Geoffrey Hinton — Nobel Prize Lecture (Speech Transcript) — NobelPrize.org / 2024 — „They are no longer science fiction.” 

3. Geoffrey Hinton — Banquet speech — NobelPrize.org, 2024. 12.10. — „In the near future AI may be used to create terrible new viruses and horrendous lethal weapons that decide by themselves who to kill or maim.”

4. Fabio Urbina, Filippa Lentzos, Cédric Invernizzi & Sean Ekins — Dual use of artificial-intelligence-powered drug discovery — Nature Machine Intelligence, 4, 189–191, 2022. 03.07. 

5. Soice, E. H., Rocha, R., Cordova, K., Specter, M., Esvelt, K. M., & Evans, N. G. (2023). Can large language models democratize access to dual-use biotechnology? arXiv. https://doi.org/10.48550/arXiv.2306.03809

6. OECD. (2026). The Agentic AI Landscape and Its Conceptual Foundations. OECD Publishing.

7. Geoffrey Hinton — Banquet speech — NobelPrize.org, 2024. 12.10.

8. Geoffrey Hinton — Banquet speech — NobelPrize.org, 2024. 12. 10.

9. Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD), Competition in Artificial Intelligence Infrastructure, OECD Roundtables on Competition Policy Papers No. 330, 2025. 11. 14. https://doi.org/10.1787/623d1874-en

10. OpenAI, “OpenAI and Microsoft Extend Partnership,” 23 January 2023; Microsoft, “Microsoft and OpenAI extend partnership,” 23 January 2023; Microsoft, “The next chapter of the Microsoft–OpenAI partnership,” 28 October 2025; OpenAI and Microsoft, “Joint Statement from OpenAI and Microsoft,” 27 February 2026.

11. European Commission, Competition Policy Brief: Competition in Generative AI and Virtual Worlds, 18 September 2024.

12. Reuters – Krystal Hu, “OpenAI annualized revenue hits $10 billion”, megjelent: Reuters, 9 juni 2025. Reuters – Anna Tong, “OpenAI CFO says annualized revenue crosses $20 billion”, megjelent: Reuters, 19 januari 2026.

13. NVIDIA Corporation, NVIDIA Announces Financial Results for Fourth Quarter and Fiscal 2026, 25 februari 2026.

14. OpenAI, Our structure, 2025. 10. 28.; OECD, Competition in Artificial Intelligence Infrastructure, 2025. november 14.; Stanford HAI, AI Index Report 2025, 2025. 04; NVIDIA, Fiscal 2026 Results, 25 februari 2026.

16. Anthropic, “Dario Amodei”, Dario Amodei official website, n.d. — identifies Amodei as CEO of Anthropic and describes Anthropic as focused on steerable, interpretable, and safe AI systems.

17. Thiel, Peter. “Competition Is for Losers.” The Wall Street Journal. 2014. 10. 12.

18. Alex C. Karp and Nicholas W. Zamiska, “The Technological Republic: Hard Power, Soft Belief, and the Future of the West”, Crown Currency, 2025 — primary source for Karp’s argument that Silicon Valley should serve Western state power, defense, and technological superiority.

19. Stanford HAI, “The 2025 AI Index Report”, Stanford Institute for Human-Centered Artificial Intelligence, April 2025.

20. EL PAÍS English, “Google, Amazon, OpenAI and the race to find alternatives to Nvidia”, February 7, 2026

21. EL PAÍS English, “Google, Amazon, OpenAI and the race to find alternatives to Nvidia”, February 7, 2026

22. Synergy Research Group. “Cloud Market Share: Q4 2023 and Full Year Results”. Published 2024. — Reports that Amazon Web Services and Microsoft Azure together account for roughly 50% of the global cloud infrastructure market.

23. European Parliament. European Software and Cyber Dependencies. Published 2025. The study states that “Amazon Web Services, Microsoft Azure, Nvidia and Google supply the backbone for Europe’s AI ventures.”

24 The White House. “Executive Order on the Safe, Secure, and Trustworthy Development and Use of Artificial Intelligence.” Published 30 October 2023, Section 4.2(a).

25. European Commission. “Excellence and trust in artificial intelligence.” European Commission, updated 2025. — States that the EU AI Act is the “first-ever comprehensive legal framework on artificial intelligence worldwide” and aims to ensure AI systems are “safe, transparent, ethical, unbiased and under human control.”